1És elõhozá a föld népe Joákházt a Jósiás fiát, és királylyá tette õt atyja helyett Jeruzsálemben.
2Huszonhárom esztendõs vala Joákház, mikor uralkodni kezde, és három hónapig uralkodék Jeruzsálemben.
3És letevé õt Égyiptom királya Jeruzsálemben, és a földre adót vetett, száz talentom ezüstöt és egy talentom aranyat.
4És Égyiptom királya Eliákimot, az õ testvérét tette királylyá Júda és Jeruzsálem felett, megváltoztatván nevét Joákimra; Joákházt pedig az õ testvérét fogá és elvivé Nékó Égyiptomba.
5Huszonöt esztendõs vala Joákim, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; de gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt.
6És feljöve ellene Nabukodonozor a babilóniai király, és kettõs békót vete lábaira, hogy Babilóniába vinné õt.
7Az Úr házában való edények egy részét is elvivé Nabukodonozor Babilóniába, és helyezteté azokat az õ templomába, Babilóniában.
8Joákimnak pedig többi dolgai és az õ útálatosságai, a melyeket cselekedett, s a melyek találtattak õ benne, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében; és uralkodék helyette Joákin, az õ fia.
9Nyolcz esztendõs korában kezdett uralkodni Joákin, és három hónapig és tíz napig uralkodék Jeruzsálemben; de õ is gonoszul cselekedék az Úr elõtt.
10Az esztendõ fordultával pedig elkülde Nabukodonozor király, és elviteté õt Babilóniába, az Úr házának drága edényeivel együtt, és királylyá tevé az õ testvérét Sédékiást Júda és Jeruzsálem felett.
11Huszonegy esztendõs korában kezdett uralkodni Sédékiás, és uralkodék tizenegy esztendeig Jeruzsálemben.
12És gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta elõtt, a ki az Úr képében [szól vala] néki.
13Sõt még Nabukodonozor király ellen is pártot ütött, a ki õt az Isten [nevére] megesküdtette vala, s makacscsá és önfejûvé lett, a helyett, hogy megtért volna az Úrhoz, Izráel Istenéhez.
14Sõt még a papok fejedelmei és a nép is, mindnyájan szaporították a bûnt a pogányok minden undokságai szerint, és megfertõztették az Úr házát, a melyet megszentelt vala Jeruzsálemben.
15És az Úr, az õ atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez vala az õ népének és az õ lakhelyének.
16De õk az Isten követeit kigúnyolták, az õ beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt ûztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az õ népe ellen, s többé nem vala segítség.
17És reájok hozá a Káldeusok királyát, a ki fegyverrel ölé meg ifjaikat az õ szent hajlékukban, s nem kedveze sem az ifjaknak és szûzeknek, sem a vén és elaggott embereknek, mindnyájokat kezébe adá.
18És az Isten házának mindenféle edényeit, nagyokat, kicsinyeket, és az Úr házának kincseit, s a királynak és az õ vezéreinek kincseit, mindezeket Babilóniába viteté.
19Az Isten házát meggyújták, Jeruzsálem kõfalait lerontották, palotáit mind elégeték tûzzel, és minden drágaságait elpusztították.
20És a kik a fegyver elõl megmenekültek, azokat elhurczolta Babilóniába, és néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig, míg a persiai birodalom fel nem támadott;
21Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által [mondott] beszéde, míg lerójja a föld az õ szombatjait, mert az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy betelnének a hetven esztendõk.
22És Czírus persa király elsõ esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által [mondott] beszéde, az Úr felindítá Czírus persa király lelkét, és õ kihirdetteté az õ egész birodalmában, [élõszóval] és írásban is, mondván:
23Így szól Czírus, a persa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Õ parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, a mely Júdában van; valaki azért ti köztetek az õ népe közül való, legyen vele az Úr, az õ Istene, és menjen fel.
