1A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom.
2Hiszen ismerem a ti készségteket a melylyel dicsekszem felõletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a mult esztendõ óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt.
3Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felõletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek.
4Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban.
5Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy elõre menjenek el hozzátok, és készítsék el elõre a ti elõre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.
6Azt [mondom] pedig: A ki szûken vet, szûken is arat; és a ki bõven vet, bõven is arat.
7Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségbõl; mert a jókedvû adakozót szereti az Isten.
8Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bõségben legyetek,
9A mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az õ igazsága örökké megmarad.
10A ki pedig magot ád a magvetõnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét,
11Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívûségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek.
12Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bõséges az Isten elõtt;
13A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsõítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívûségtekért.
14Mikor érettetek könyörögve õk is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bõséges kegyelme miatt.
15Az Istennek pedig [legyen] hála az õ kimondhatatlan ajándékáért.
