1És fölemelt engem a lélek, és bevive az Úr házának keleti kapujához, a mely néz keletnek, és ímé, a kapu bejáratánál huszonöt férfi vala, kik között látám Jaazanját, Azzur fiát, és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit.
2És mondá nékem: Embernek fia! ezek a férfiak, a kik gonoszt eszelnek ki és rossz tanácsot adnak ebben a városban,
3Mondván: Nem egyhamar fogunk házakat építeni; ez [a város] a fazék, mi pedig a hús.
4Azért prófétálj ellenök; prófétálj, embernek fia!
5És esék reám az Úr lelke, és mondá nékem: Mondjad, így szól az Úr: Így szólottatok, Izráel háza! és a mi lelketekben készül, én tudom.
6Sokakat öltetek meg ebben a városban, és utczáit megtöltöttétek megölettekkel.
7Ezért, így szól az Úr Isten: Megöletteitek, kiket a város közepére vetettetek, ezek a hús, a város pedig a fazék, és titeket kivisznek belõle.
8Fegyvertõl féltetek, fegyvert hozok reátok, azt mondja az Úr Isten.
9És kiviszlek titeket belõle, és adlak titeket idegenek kezébe, és tartok ítéletet fölöttetek.
10Fegyver miatt hulljatok el, Izráel határán ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
11E [város] ne legyen fazekatok, hogy ti benne hús legyetek, Izráel határán ítéllek el titeket.
12És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert az én végzéseimben nem jártatok, és rendeléseimet nem cselekedtétek, hanem a pogányok módja szerint cselekedtetek, a kik körültetek vannak.
13És lõn, mikor prófétáltam, Pelatjáhu, Benájáhu fia meghala, én pedig orczámra esém és kiálték nagy felszóval, és mondék: Ah, ah, Uram Isten, te véget vetsz Izráel maradékának!
14És lõn az Úrnak szava én hozzám, mondván:
15Embernek fia! a te atyádfiai, atyádfiai, a te rokonaid és Izráel egész háza együtt azok, a kikrõl Jeruzsálem lakói ezt mondják: távozzatok el az Úrtól, nékünk adatott ez a föld örökségül.
16Ezokáért mondjad: így szól az Úr Isten: Mivelhogy távol vetettem õket a pogányok közé, és szétszórtam õket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid idõre a tartományokban, a melyekbe mentek.
17Ennekokáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Egybegyûjtelek titeket a népek közül és együvé hozlak titeket a tartományokból, a melyekben szétszórattatok, és adom néktek Izráel földjét.
18És bemennek oda és eltávolítják minden õ fertelmességeit és minden útálatosságait õ belõle.
19És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kõszívet az õ testökbõl, és adok nékik hússzívet;
20Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megõrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök.
21De a kiknek szívök az õ fertelmességeik és útálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejökhöz verem, mondja az Úr Isten.
22És fölemelék a Kérubok szárnyaikat s a kerekek mellettök, és Izráel Istenének dicsõsége rajtok felül vala.
23És felszálla az Úrnak dicsõsége a város közepébõl, és álla a hegyre, mely a várostól keletre van.
24A lélek pedig felvõn engem, és vive Káldeába a foglyokhoz látásban az Isten lelke által, és felszálla elõlem a látás, a melyet láttam.
25És elbeszélém a foglyoknak az Úrnak minden beszédét, a melyet nékem megjelentetett.
