Ezékiel 34:14
“Jó legelõn legeltetem õket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelõn legelnek Izráel hegyein.”
Kontekstuális háttér: Ezékiel 34
12Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom õket minden helyrõl, a hova szétszóródtak a felhõnek s borúnak napján.
13És kihozom õket a népek közül s egybegyûjtöm a földekrõl, és beviszem õket az õ földjökre, és legeltetem õket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.
14Jó legelõn legeltetem õket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelõn legelnek Izráel hegyein.
15Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg õket, ezt mondja az Úr Isten;
16Az elveszettet megkeresem, s az elûzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erõsítem; és a kövéret s erõset elvesztem, [és] legeltetem õket úgy, mint illik.
A(z) Ezékiel 34 részről: Az Úr, a nyáj pásztora
Az Ézsaiás 34. fejezetében az Úr megfeddi Izrael pásztorait, amiért elmulasztották a Gondviselése iránt, ami az Ő nyájának szétszóródásához és szenvedéséhez vezetett. Ígérete, hogy maga fog eljönni, és összegyűjti a juhait, zöld legelőkre és csendes vizekre vezetve őket, és megítéli a kövér és sovány bárányokat. A fejezet végén az Úr megerősíti szövetségét népével és ígéri, hogy új békességi szövetséget köt velük.
Kommentár
Default commentary text