1A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés.
2Mert ezzel szereztek [jó] bizonyságot a régebbiek.
3Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elõ.
4Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felõl, hogy igaz, bizonyságot tevén az õ ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.
5Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte õt. Mert felvitetése elõtt bizonyságot nyert a felõl, hogy kedves volt Istennek.
6Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy õ létezik és megjutalmazza azokat, a kik õt keresik.
7Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felõl, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitbõl való igazságnak örökösévé lett.
8Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendõ vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
9Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
10Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építõje és alkotója az Isten.
11Hit által nyert erõt Sára is az õ méhében való foganásra, és életkora ellenére szûlt, minthogy hûnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
12Azért is egytõl, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
13Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem [csak] távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15És hogyha eszökbe jutott volna az, a melybõl kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli õket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.
17Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, õ, ki az ígéreteket nyerte,
18A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is õt példaképen visszanyerte.
20Hit által áldá meg a jövendõkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut.
21Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.
22Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimenetelérõl, és az õ tetemeirõl rendelkezett.
23Hit által rejtegették Mózest az õ szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától.
24Hit által tiltakozott Mózes, midõn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,
25Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bûnnek ideig-óráig való gyönyörûségét;
26Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.
27Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant.
28Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklõ ne illesse az õ elsõszülötteiket.
29Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.
30Hit által omlottak le Jérikónak kõfalai, midõn hét napig köröskörül járták.
31Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nõ az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.
32És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az idõbõl, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftérõl, Dávidról, Sámuelrõl és a prófétákról;
33A kik hit által országokat gyõztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték.
34Megoltották a tûznek erejét, megmenekedtek a kard élitõl, felerõsödtek a betegségbõl, erõsek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.
35Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.
36Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sõt még bilincseket és börtönt is;
37Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfûrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bõrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,
38A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.
39És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.
40Mivel Isten mi felõlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.
