1Jövendölés Damaskus ellen. Ímé Damaskus városa elpusztíttatik, és romok halmává lesz;
2Aróer városai elhagyatnak, [és] barmokéi lesznek, a melyek ott fognak nyugodni háborítatlanul.
3És vége lesz Efraim erõsségének, és Damaskus királyságának; Siria maradéka úgy jár, mint az Izráeliták dicsõsége, ezt mondja a seregeknek Ura.
4És lesz ama napon: megvékonyul a Jákób dicsõsége, és húsa kövérsége megösztövéredik.
5És lészen, mint mikor az arató összefogja a gabonát és a kalászokat kezével learatja, és lészen, mint mikor valaki kalászokat szed össze a Refáim völgyében;
6És csak mezgérlés marad belõlök, mint az olajfa megrázásakor két-három bogyó az ágak hegyén, négy-öt a gyümölcsfának lombjai közt, így szól az Úr, Izráel Istene.
7Ama napon Teremtõjére tekint az ember, és szemei Izráel Szentjére néznek;
8És nem tekint az oltárokra, kezeinek alkotmányára, és a miket ujjai csináltak, nem nézi azokat, a berkeket és a nap-oszlopokat.
9Erõs városai olyanok lesznek ama napon, mint elhagyott erdõ és hegytetõ, a melyeket elhagytak volt Izráel fiai elõtt, és pusztasággá lesznek.
10Mert elfelejtkeztél megszabadító Istenedrõl, és nem emlékeztél meg erõs kõszáladról, ez okért ültetél gyönyörûséges ültetéseket, és idegen vesszõt plántáltál beléjök;
11A mely napon elültetted, körül sövényezéd és reggelre magodat felvirágoztatád: [de] nem lészen aratás sebeidnek és nagy fájdalmadnak napján!
12Jaj a sok nép zúgásának, a kik úgy zúgnak, mint a tenger zúgása, és a népségek háborgásának, a kik háborognak, mint erõs vizek!
13A népségek, mint sok vizek háborgása, úgy háborognak, de megdorgálja azt és elfut messzire, és elragadtatik, mint a hegyek polyvája szél elõtt és mint pozdorja a forgószél elõtt;
14Estvének idején rémülés száll reájok [és] minekelõtte megvirrad, nem lesznek: ez jutalmok pusztítóinknak és sorsok rablóinknak!
