1Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza!
2Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektõl ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!
3Mert a népek bálványai [csupa] hiábavalóság, hiszen az erdõ fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal.
4Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és põrölyökkel megerõsítik, hogy le ne essék.
5Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják õket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tõlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!
6Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a [te] hatalmadért!
7Ki ne félne tõled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!
8Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az.
9Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány.
10De az Úr igaz Isten, élõ Isten õ, és örökkévaló király; az õ haragja elõtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az õ felindulását.
11(Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földrõl és az ég alól!)
12Õ teremtette a földet az õ erejével, õ alkotta a világot az õ bölcseségével, és õ terjesztette ki az egeket az õ értelmével.
13Szavára víz-zúgás [támad] az égben, és felhõk emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esõnek, és kihozza a szelet az õ rejtekhelyébõl.
14Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az õ öntött képével, mert hazugság az õ öntése, és nincsen azokban lélek.
15Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az õ megfenyíttetésök idején!
16Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója õ, és Izráel az õ örökségének pálczája; Seregek Ura az õ neve!
17Gyûjtsd össze a földrõl a te árúidat, a ki erõsített városban lakozol!
18Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom õket, hogy megtaláljanak.
19Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom [mégis:] Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt!
20Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tõlem és oda vannak õk; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat!
21Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott.
22A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás [kél] észak földe felõl, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok tanyájává.
23Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az õ útja, és egyetlen járókelõ sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
24Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!
25Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették õt, és elemésztették õt, és lakóhelyét elpusztították!
