1Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:
2Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!
3Lemenék azért a fazekas házába, és ímé õ edényt készít vala a korongon.
4És elromla az edény, a melyet õ készít vala [és a mely] mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belõle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.
5És szóla az Úr nékem, mondván:
6Vajjon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!
7Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem:
8De megtér az a nép az õ gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.
9És hogyha szólok a nép felõl és ország felõl, hogy felépítem, beültetem;
10De a gonoszt cselekszi elõttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, a melylyel vele jót tenni akartam.
11Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!
12Õk pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük.
13Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya!
14Elhagyja-é a mezõség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedezõ, hullámzó vizek?
15Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították õket az õ útaikról, az õsrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;
16Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.
17Mint keleti szél szórom szét õket az ellenség elõtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az õ pusztulásuk napján.
18Õk pedig mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstõl, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg õt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!
19Figyelmezz reám Uram, és az én pereseimnek szavát [is] halld meg!
20Hát roszszal fizetnek-é a jóért, hogy [õk] vermet ásnak nékem? Emlékezzél! Elõtted álltam, hogy javokra beszéljek, hogy elfordítsam rólok haragodat.
21Azért juttasd fiaikat éhségre és hányd õket fegyver hegyére, hogy legyenek az õ asszonyaik magtalanokká és özvegyekké; férjeik pedig legyenek halál martalékává, ifjaikat fegyver verje le a harczon.
22Kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz reájok hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tõrt vetettek lábaimnak.
23Te pedig Uram, tudod minden ellenem való gyilkos szándékukat; ne kegyelmezz meg bûneik miatt, és ne töröld ki vétkeiket orczád elõl, hanem veszni valók legyenek elõtted; a te haragod idején bánj el velök!
