1Jaj a pásztoroknak, a kik elvesztik és elszélesztik az én mezõmnek juhait, azt mondja az Úr.
2Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztoroknak, a kik legeltetik az én népemet: Ti szélesztettétek el az én juhaimat és ûztétek el õket; és nem néztetek utánok; ímé, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az Úr.
3Juhaimnak maradékát pedig összegyûjtöm minden földrõl, a melyekre elûztem õket, és visszahozom õket az õ legelõikre, és szaporodnak és megsokasodnak.
4És pásztorokat rendelek melléjök, hogy legeltessék õket, és többé nem félnek és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak, azt mondja az Úr.
5Ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön.
6Az õ idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az õ neve, a melylyel nevezik õt: Az Úr a mi igazságunk!
7Azért ímé elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, a melyekben nem mondják többé: Él az Úr, a ki kihozta Izráel fiait Égyiptom földébõl.
8Hanem inkább ezt mondják: Él az Úr, a ki kihozta és a ki haza vezérlette Izráel házának magvát az északi földrõl és mindama földekrõl, a melyekre kiûztem vala õket, és lakoznak az õ földjökön.
9A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az õ szent igéjéért.
10Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelõje kiszáradt, és az õ futásuk gonosz, és az õ hatalmasságuk hamis.
11Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az õ gonoszságukat, azt mondja az Úr.
12Azért az õ útjok olyan lesz, mint a sikamlós útak a setétben, megbotlanak és elesnek: mert veszedelmet hozok reájok, az õ büntetésöknek esztendejét, azt mondja az Úr.
13A Samariabeli prófétákban is bolondságot láttam: a Baál nevében prófétáltak, és elcsalták az én népemet, az Izráelt.
14De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sõt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az õ gonoszságából; olyanok elõttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora.
15Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felõl: Ímé, én ürmöt adok enniök és mérget adok inniok, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre.
16Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az õ szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.
17Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az õ szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jõ ti reátok veszedelem!
18Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az õ igéjét? Ki figyelmezett az õ igéjére és hallotta azt?
19Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21Nem küldöttem e prófétákat, de õk futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.
22Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna õket az õ gonosz útaikról, és az õ cselekedetöknek gonoszságától.
23Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?
24Vajjon elrejtõzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam õt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.
25Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az õ szívök csalárdságát prófétálják?
27A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az õ álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az õ atyáik elfeledkeztek az én nevemrõl a Baálért?
28A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.
29Nem olyan-é az én igém, mint a tûz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó põröly?
30Azért ímé én a prófétákra [támadok,] azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31Ímé, én a prófétákra [támadok,] azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: [az Úr] mondja!
32Ímé, én a [próféták]ra [támadok,] a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az õ hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem õket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.
33Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr.
34A mely próféta vagy pap, vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe, meglátogatom azt az embert és annak házát.
35Kiki ezt mondja az õ barátjának és kiki az õ atyjafiának: Mit felel az Úr? és mit szólt az Úr?
36És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az õ szava, ha elforgatjátok az élõ Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét.
37Ezt mondjad a prófétának: Mit felelt néked az Úr és mit szólt az Úr?
38Hogyha az Úrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: ez az Úrnak terhe, jóllehet küldék ti hozzátok, a kik ezt mondják: Ne mondjátok: ez az Úrnak terhe;
39Ezért ímé én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, [elvetem] az én orczám elõl.
40És örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok ti reátok, a mely felejthetetlen.
