Olvassa el a teljes fejezetet
Nemde mostantól így kiáltasz nékem: Atyám! Ifjúságomnak te vagy vezére.
Noha megvonattak a korai záporok, és késõi esõ sem volt: mégis parázna asszony homlokúvá lettél, szégyenkezni nem akartál.
Mindörökké haragszik-é, mindvégig bosszankodik-é? Ímé, ezt mondod, de cselekszed a gonoszságokat, a mint tõled telik.
