1Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk.
3Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?
5Sõt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája.
6A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövétneke kialszik felette.
7Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.
8Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.
10Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ [szokott] ösvényén.
11Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.
12Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14Eltünik sátorából az õ bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik õ.
15Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl levágatik az ága.
17Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.
18A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.
19Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.
20Az õ pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.
21Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
