1Jób pedig felele, és monda:
2Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart!
3Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?
5A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is.
6Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.
7Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.
9Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.
10Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.
11Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.
12Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
