Jób könyve 38
Isten Szól
Isten beszél Jóbhoz, kihívva őt, hogy magyarázza el az univerzum működését, megerősítve hatalmát és bölcsességét.
1Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélbõl és monda:
2Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt?
6Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;
9Mikor ruházatává a felhõt tevém, takarójául pedig a sürû homályt?
10Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11És azt mondám: Eddig jõjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
13Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és elõálljon, mint egy ruhában.
15Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
17Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
18Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19Melyik út [visz] oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20Hogy visszavinnéd azt az õ határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesõnek tárházát láttad-é?
23A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
24Melyik út [visz oda], a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25Ki hasított nyílást a záporesõnek, és a mennydörgõ villámnak útat?
26Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
28Van-é atyja az esõnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29Kinek méhébõl jött elõ a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30[Miként] rejtõznek el a vizek mintegy kõ [alá,] és [mint] zárul be a mély vizek színe?
31Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
32A hajnalcsillagot elõhozhatod-é az õ idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
33Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
34Felemelheted-é szavadat a felhõig, hogy a vizeknek bõsége beborítson téged?
35Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
36Ki helyezett bölcseséget a setét felhõkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37Ki számlálta meg a bárányfelhõket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlõit;
38Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?