Olvassa el a teljes fejezetet
Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?
