1Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
2Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
3Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
4Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket.
5De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;
6Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
7És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
8Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!
9Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
10Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
11Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
12Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.
13Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.
14Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
15Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
16Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.
17Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
18Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!
19Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
20Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.
21Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
22Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
