Jézus tanít arról, hogy jó pásztor és az ajtó a juhoknak.
1Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti õket.
János 10:4 - És mikor kiereszti az õ juhait, elõttök megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját.
4És mikor kiereszti az õ juhait, elõttök megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját.
5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de õk nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8Mindazok, a kik elõttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.
9Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál.
10A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek.
János 10:11 - Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
11Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jõni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13A béres pedig [azért] fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim,
15A miként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.
17Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
19Újra hasonlás lõn a zsidók között e beszédek miatt.
20És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
21Mások mondának: Ezek nem ördöngõsnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
22Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
24Körülvevék azért õt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
25Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
27Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem:
28És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.
29Az én Atyám, a ki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezébõl.
30Én és az Atya egy vagyunk.
31Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt.
32Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
33Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
35Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),
36Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
37Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;
38Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok.
39Ismét meg akarák azért õt fogni; de kiméne az õ kezökbõl.
40És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János elõször keresztelt vala; és ott marada.
41És sokan menének õ hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felõl mondott, igaz vala.
