1Lõn pedig, hogy mikor [ezt] meghallották mind ama királyok, a kik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus:
2Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izráellel egy akarattal.
3De meghallák Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala.
4És õk is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis és követekül adák ki magokat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlõket;
5És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerök is mind száraz és penészes vala.
6Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki, és Izráel férfiainak: Messze földrõl jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk.
7Izráel férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?
8Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?
9És mondának néki: Igen messze földrõl jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az õ hírét és mindazt, a mit Égyiptomban cselekedett;
10Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, a ki Astarótban vala.
11Ezért szólának nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjök, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk!
12Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jõjjünk; most ímé, száraz és penészes lett.
13Ezek a boros tömlõk is, a melyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt!
14És võnek a férfiak azoknak eledelébõl, az Úr tanácsát pedig nem kérték vala.
15És békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy életben hagyja õket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik.
16De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velök, meghallják, hogy közel valók azok hozzájok, sõt közöttök lakoznak azok.
17Elindulának azért Izráel fiai, és eljutának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth- Jeárim.
18De nem bánták õket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet fõemberei az Úrra, Izráel Istenére, és zúgolódék az egész gyülekezet a fõemberek ellen.
19Mondának azért mind a fõemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az Úrra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk õket.
20Ezt cselekedjük velök, hogy életben hagyjuk õket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért, a melylyel megesküdtünk nékik.
21Mondának azért a fõemberek nékik: Ám éljenek! És lõnek favágóivá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek, a mint szólottak vala nékik a fõemberek.
22Hívatá ugyanis õket Józsué, és szóla nékik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messzirõl valók vagyunk mi tõletek, holott ti közöttünk laktok?
23Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába.
24Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te szolgáidnak az, a mit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az õ szolgájának, hogy néktek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja elõletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tõletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.
25És most ímé, a te kezedben vagyunk, a mint cselekedni jónak és igaznak tetszik elõtted, úgy cselekedjél mivelünk!
26És úgy cselekedék velök, és kiszabadítá õket Izráel fiainak kezébõl, és nem ölék meg õket.
27És tevé õket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához, mind e napig, azon a helyen, a melyet választánd.
