Lukács egy bevezetőt ír, amelyben elmagyarázza, hogy az ő evangéliuma azok tanúságaiból született, akik szemtanúi voltak és szolgái voltak az Igének.
Lukács evangéliuma 1:1 - Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
1Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2A mint nékünk elõnkbe adták, a kik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
5Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten [immár] idõs emberek valának.
8Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt,
9A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
10És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
Lukács evangéliuma 1:11 - Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.
11Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.
12És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt.
13Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.
14És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;
15Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva.
16És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.
17És ez [Õ] elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
18És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idõs.
19És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
20És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.
21A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
22És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ [csak] integetett nékik, és néma maradt.
23És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza.
24E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván:
25Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
Lukács evangéliuma 1:26 - A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,
26A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,
27Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.
28És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!
30És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.
32Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;
33És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!
34Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
35És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
36És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak:
37Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
Lukács evangéliuma 1:38 - Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.
38Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.
Lukács evangéliuma 1:39 - Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
39Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
40És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
41És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
42És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
44Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
45És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
46Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
48Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
49Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!
50És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.
