Példabeszédek 12:20
“Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.”
Kontekstuális háttér: Példabeszédek 12
18Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
19Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
20Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
21Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.
22Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.
A(z) Példabeszédek 12 részről: Bölcsesség és igazságosság a mindennapi életben
A Példabeszédek 12. fejezete kiemeli a bölcs szavak és az ítélőképesség hatását a figyelmetlen cselekedetek és ostoba tanácsok buktatóihoz képest.
Kommentár
A Példabeszédek könyve gyakorlati útmutató a bölcs élethez, Isten bölcsességén alapulva. A 12. fejezet a morális értékekre összpontosít, amelyek relevánsak minden élethelyzetre. A bölcs és az esztelen közötti ellentétet különböző példák szemléltetik, például a jó feleség és a szégyenteljes asszony közötti különbség, vagy a körültekintő ember és az esztelen ember közötti eltérés. Hangsúlyozza az őszinteség és tisztesség fontosságát az üzleti ügyekben, kapcsolatokban és beszédben, valamint a büszkeség és a elégedettség bolondságát. Összességében a Példabeszédek 12. fejezete arra ösztönöz bennünket, hogy keresünk bölcsességet és igazságot, és bízzunk az Úrban az iránymutatásért és védelemért.