1A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.
3A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.
4Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.
5A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.
7Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.
11Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.
13Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.
15Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.
17A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.
18Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.
23Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.
24A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.
25Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.
27Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.
28A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.
30A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.
32Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.
34Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.
35A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.
