Példabeszédek 16:26
“A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.”
Kontekstuális háttér: Példabeszédek 16
24Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.
26A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.
27A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;
28A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
A(z) Példabeszédek 16 részről: Bölcsesség és megértés az Úrban
A Példabeszédek 16. fejezete hangsúlyozza a bölcsesség és megértés keresésének fontosságát az élet minden területén az Úrtól. Figyelmeztet a büszkeség és gőg következményeinek pusztító hatásaira, valamint arra ösztönöz, hogy legyen alázatos és igazságos szívünk.
Kommentár
A fejezet azzal kezdődik, hogy hangsúlyozza, hogyan vannak a terveink és döntéseink végső soron az Úr akaratának alárendelve. Fontosságát hangsúlyozza, hogy bölcsességet és beletekintést kell keresnünk Istentől, mielőtt bármilyen fontos döntést hoznánk az életben. A fejezet figyelmeztet az önteltség, a gőg és az önmagunk középpontússág veszélyeire, melyek végül pusztuláshoz vezetnek. Másrészről, egy alázatos és igazságos szív áldást és kedvezést hoz az Úrtól. A fejezet emellett érinti az igazságosság, az irgalom és az őszinteség témáit, emlékeztetve az olvasókat arra, hogy értékeljék és ápolják ezeket az erényeket minden ügyintézésük során másokkal. Összességében a Példabeszédek 16 tanít minket arra, hogy bízzunk és keresünk iránymutatást az Úrtól, alázattal és igazságszeretettel éljünk, valamint értékeljük és gyakoroljuk az igazságot és az irgalmasságot másokkal szemben.