1Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
2Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
3Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
4Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
5Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
6Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]
7Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
8Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
9Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
10Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.
11Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,
12Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
13A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
14A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
15A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.
16Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,
17A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;
18Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.
19Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
20Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
21Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
22A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.
