1Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.
2A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.
3Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.
4Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.
5Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.
6Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.
7A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.
8A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.
9Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.
10Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.
11A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.
12Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.
13A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.
14Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.
15A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.
16A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.]
17Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.
18Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!
19Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.
20Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?
21Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.
22Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;
23Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.
24Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;
25Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.
26Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.
27Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?
28Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.
29Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.
