1Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.
2Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.
3Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.
4És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.
5A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.
6Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
7Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.
8A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.
9A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.
10Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.
11Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.
13Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!
16Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.
17Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.]
19Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
20Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
21Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.
22Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
23Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
25A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
26Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
27Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.
28Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?
29Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.
30A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.
31És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.
32Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:
33Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
34És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.
