1Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.
2Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:
5Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.
14És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:
17A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!
18És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!
