Zsoltárok 1

Az Áldottak és a Gonoszok

A zsoltár 1. fejezete meghatározza a zsoltárok könyvének többi részének hangvételét, a két út, a becsületesek útja és a bűnösök útja közötti kontrasztot rajzolja meg. A zsoltár azok boldogságát írja le, akik Isten törvényét nap és éjjel elmélkedik, és őket olyannak ábrázolja, mint a folyó mellé ültetett fák, melyek időben termést hoznak. Ezzel szemben a bűnösöket szél hordja szét, nincsenek szilárd alapjuk és pusztulásra vannak ítélve.
1Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
2Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal.
3És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
Zsoltárok 1:3 - És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
Zsoltárok 1:3 - És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
4Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
Zsoltárok 1:4 - Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
Zsoltárok 1:4 - Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
5Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.
6Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
Zsoltárok 1:6 - Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
Zsoltárok 1:6 - Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.