Zsoltárok 10:14
“Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.”
Kontekstuális háttér: Zsoltárok 10
12Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!
13Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]
14Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.
16Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.
A(z) Zsoltárok 10 részről: Az elnyomottak kiáltása
A 10. zsoltár egy igaz embertől származó panasz, aki tanúja a gonoszok önhittségének és kegyetlenségének virágzásának. A zsoltáros Istenhez kiált, és azt kérdezi tőle, miért tűnik távolinak és rejtettnek, miközben a gonoszok elnyomják a szegényeket és sebezhetőket. A zsoltár arra zárul, hogy felszólítja Istent, hogy avatkozzon be és tegyen véget a gonoszságnak.
Kommentár
A 10. zsoltár fájdalmas emlékeztető a világban lévő gonosz és igazságtalanság valóságára. A zsoltáros megfigyeli, ahogy a bűnösök kizsákmányolják és ártanak az ártatlannak, és mélyen zavartja Isten látszólagos hallgatása. Ez egy kérdés, ami továbbra is felmerül a szenvedés és a nehézségek közepette: hol van Isten mindebben? Még akkor is, amikor a zsoltáros ezzel a kérdéssel küzd, nem veszítik el hitüket Isten igazságában és irgalmában. Könyörögnek Istenhez, hogy cselekedjen a nyomorultak érdekében, magabiztosak abban, hogy meghallja a kiáltásaikat, és nem hagyja őket magukra. A 10. zsoltár vigasz és remény forrása azoknak, akik nehéz körülményekkel néznek szembe, emlékeztetve őket arra, hogy nem vannak egyedül, és hogy Isten mindig jelen van, még a szenvedés közepette is.