Olvassa el a teljes fejezetet
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
