A 119. zsoltár a Bibliában leg hosszabb fejezet, és teljes egészében Isten Igéjének dicsőítésére szentelve van. Ez egy akrosztikus vers, ahol minden nyolc versből álló rész a héber ábécé egy betűjével kezdődik. A zsoltáros kifejezi szeretetét Isten parancsolatai, rendelkezései, elvei és ígéretei iránt, és kijelenti azok örök természetét, valamint képességüket bölcsességet, iránymutatást és üdvösséget nyújtani azoknak, akik követik azokat.
1Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.
3És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.
4Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.
5Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!
6Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!
9Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.
17Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.
20Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!
23Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.
24A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.
25Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.
31Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.
34Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.
35Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.
49Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!
50Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.
52Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.
53Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.
57Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.
62Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.
70Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.
79Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.
82A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.
84Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?
85Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]
86Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.
