A 144. zsoltár Dávid imája az ellenségek legyőzéséért. Elismeri, hogy Isten készíti fel a kezét a háborúra és az ujjait a csatára, és arra kéri az Istent, hogy szabadítsa meg ellenségeitől. Dávid kifejezi bizalmát Isten hűségében, és dicsőíti Őt szeretetéért és védelméért.
1Dávidé.
2Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
3Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;
8A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
