A 18. zsoltár gyönyörű kifejezése Dávid hálájának Istennek azért, hogy megszabadította őt ellenségeitől. Élénk képek és őszinte szavak által Dávid hálát ad Istennek, hogy ő volt az ő sziklája, erődje és szabadítója a bajok idején. Emlékezik a rettegésre és a kétségbeesés mélységeire, de emlékezik arra is, hogy Isten megmentette és biztonságos helyre vezette őt.
1Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.
Zsoltárok 18:2 - És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!
2És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!
3Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
4Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.
5Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
6A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.
7Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
8Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
9Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.
10Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
11Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
12A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.
13Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.
14És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.
15És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
16És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
17Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.
18Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
19Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
20És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
21Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
22Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.
23Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
24És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.
25És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.
26Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
27A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
28Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
29Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
30Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.
31Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.
32Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?
33Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:
34Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
35Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
36És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
37Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
38Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
39Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
40Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.
41És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.
42Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
43És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.
44Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
45A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
46Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.
47Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
48Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
49A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.
50Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké. ]
