Zsoltárok 31
Bízz a Herrenben
A zsoltár 31-ben a zsoltáros az Istentől kér segítséget az ellenségei ellen, kifejezve az Isten védelmébe vetett bizalmát és megbízhatóságát. Visszaidézi a múltbéli eseteket, amikor Isten megmentette, és kijelenti hitét Isten állhatatos szeretetében.
1Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
3Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.
4Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
5Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.
6Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.
7Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
8Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;
9És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.
10Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
11Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.
12Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.
13Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
14Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
15De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
16Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.
17Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
18Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.
19A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
20Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.
21Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.
22Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!
23Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
24Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]