A 6. zsoltár egy őszinte könyörgés az irgalomért egy olyan személytől, aki túlterheltnek érzi magát gondjaival. A zsoltáros kifejezi nyugtalanságát élethű képekben, leírva könnyeit, gyötrődését és fizikai gyengeségét. Bár küzdelmeik ellenére, a zsoltáros megtartja hitét abban, hogy Isten meghallja könyörgésüket, és megmenti őket szenvedéseiktől.
1Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
Zsoltárok 6:2 - Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
2Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
3Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
4Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
5Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
6Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?
7Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
8Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
9Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
10Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. [ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ]
