1Énekek éneke, mely Salamoné.
2Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival;
3A te drága kenetid jók illatozásra;
4Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!
5Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;
6Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;
7Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret,
8Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!
9A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban,
11Arany lánczokat csinálunk néked,
12Mikor a király az õ asztalánál ül,
13[Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,
14[Mint] az Engedi szõlõiben a cziprusfürt,
15Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,
16Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörûséges,
17A mi házainknak gerendái czédrusfák,
