Ki volt Ábrahám?

Ábrahám története

Abrám, más néven Ábrahám, egy bibliai alak, aki az izraeliták atyjaként ismert. Terah fia és Izsák, Ismael és hat másik fiú apja. Ő Jakab és Ézsau dédapja is. Abrám története Ur kaszdeusok országában kezdődik, ahol Terah és felesége, Amthelo gyermekeként születik. Később Isten hívja el őt, hogy hagyja el otthonát és utazzon Kánaán földjére. Útja során ő és családja Haranban telepednek le. Apja halála után Isten felszólítja Abrámot, hogy folytassa az útját Kánaán felé. Miután megérkeztek Kánaánba, Isten szövetséget köt Abrámmal, megígérve neki, hogy ő lesz a nagy nemzet atyja. Cserébe Abrám köteles teljesíteni Isten parancsait és csak őt imádni. Abrámot és feleségét, Szarait megáldják egy fiúval, Izsákkal, és Abrám nevét Ábrahámra változtatják. Ábrahám ismert hitveszteségéről Isten iránt és hajlandóságáról, hogy teljesítse Isten parancsait. Ismert azért is, hogy hajlandó volt áldozni fiát, Izsákot, Isten engedelmességében. Ez a hit cselekedete Jézus Krisztus végső áldozatának szimbóluma. Ábrahám azért ismert, hogy vendégszeretete, mikor három ismeretlen embert fogadott be sátrába, és ellátta őket étellel és itallal. Ez a vendégszeretet cselekedete az Isten vendégszeretetének szimbóluma minden ember számára. Ábrahám az izraeliták atyjaként és Jézus Krisztus ősanyjaként emlékezik meg. Példája a hűségnek és Isten parancsainak való engedelmességnek, és története fontos része a Bibliának.