A fejezet a Bábel tornyának történetét meséli el, ahol az emberek úgy döntöttek, hogy egy nagy tornyot építenek az ég elérésére. Isten zavarba hozta a nyelvüket, és szétszórta őket a földön.
1Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
2És lõn mikor kelet felõl elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
Teremtés könyve 11:3 - És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
3És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
Teremtés könyve 11:4 - És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
4És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
5Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
6És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
7Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
Teremtés könyve 11:8 - És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost.
8És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost.
Teremtés könyve 11:9 - Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére.
9Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére.
10Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendõs korában nemzé Arpaksádot, két esztendõvel az özönvíz után.
11És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
12Arpaksád pedig harminczöt esztendõs vala, és nemzé Séláht.
13És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
14Séláh pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Hébert.
15És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
16Héber pedig harmincznégy esztendõs vala és nemzé Péleget.
17És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
18Péleg pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Réut.
19És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
20Réu pedig harminczkét esztendõs vala, és nemzé Sérugot.
21És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
22Sérug pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Nákhort.
23És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
24Nákhor pedig huszonkilencz esztendõs vala, és nemzé Thárét.
25És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
26Tháré pedig hetven esztendõs vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
27Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
28Meghala pedig Hárán, az õ atyjának Thárénak szemei elõtt, az õ születésének földjén, Úr-Kaszdimban.
29Ábrám pedig és Nákhor võnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.
30Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
31És felvevé Tháré Ábrámot az õ fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az õ unokáját, és Szárait, az õ menyét, Ábrámnak az õ fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
32Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendõs, és meghala Tháré Háránban.
