2. Korinthusi levél 1:23
“Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.”
Kontekstuális háttér: 2. Korinthusi levél 1
21A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerõsít és megken minket, az Isten az;
22A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.
23Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.
24Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.
A(z) 2. Korinthusi levél 1 részről: Pál terveinek megváltoztatása
Pál bemutatja magát, és hálát ad Istennek azért a vigasztalásért és bátorításért, amit a korinthosziak hitük által kapott.
Kommentár
A 2. Korinthusi levél Szent Pál apostol levele a korintusi gyülekezet számára. Ebben a levélben Pál mély szeretetét és aggodalmát fejezi ki a gyülekezet iránt, és arra ösztönzi őket, hogy hűségesek maradjanak az evangéliumhoz. Elsőként hálát ad Istennek azért a vigaszért és erőért, amit nyújtott a gyülekezetnek szükségük idején. Pál ezután magyarázza, hogyan vigasztalta őt Isten saját szenvedéseiben, és hogyan tudott vigaszt nyújtani másoknak a szenvedéseik idején. Bátorítja a gyülekezetet, hogy állhatatosak maradjanak hitükben, és bízzanak Isten ígéreteiben. Emellett emlékezteti őket az egység fontosságára, és ösztönzi őket, hogy egységben legyenek hitükben.
Pál továbbá magyarázza, hogyan volt hűséges Isten hozzájuk a múltban, és hogyan fog továbbra is hűséges maradni a jövőben. Arra ösztönzi őket, hogy hűségesek maradjanak az evangéliumhoz, és állhatatosak maradjanak hitükben. Emellett felhívja a figyelmüket a imádság fontosságára, és buzdítja őket, hogy imádkozzanak egymásért. Végül Pál emlékezteti őket az szeretet fontosságára, és arra buzdítja őket, hogy szeressék egymást.