1Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az embernek bölcsesége megvilágosítja az õ orczáját; és az õ ábrázatjának erõssége megváltozik.
2Én [mondom,] hogy a királynak parancsolatját meg kell õrizni, és pedig az Istenre való esküvés miatt.
3Ne siess elmenni az õ orczája elõl, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi.
4Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit mívelsz?
5A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind idõt, mind ítéletet;
6Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok õ rajta;
7Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az?
8Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.
9Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly idõben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára.
10És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és [nyugalomra ]mentek; viszont a szent helyrõl kimentek, és elfelejttettek a városban [olyanok,] a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság!
11Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedõjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve õ bennök, hogy gonoszt cselekedjenek.
12Bár meghosszabbítja [életét] a bûnös, a ki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélõknek lészen jól dolgok, a kik az õ orczáját félik;
13A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az õ életét, [olyan lesz], mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját.
14Van hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság.
15Annakokáért dicsérem vala én a vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vígadjon; és ez kisérje õt munkájában az õ életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt.
