Kivonulás 10:25
“Mózes pedig monda: Sõt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égõ-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.”
Kontekstuális háttér: Kivonulás 10
23Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az õ helyébõl három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az õ lakhelyében.
24Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.
25Mózes pedig monda: Sõt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égõ-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.
26És velünk jõnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.
27De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará õket elbocsátani.
A(z) Kivonulás 10 részről: A Nyolcadik és Kilencedik Pestis: Lucoszt és Sötétséget
A lucernák és a sötétség kínjai sújtanak Egyiptomra, de mégsem hajlandó a fáraó elengedni Izrael népét.
Kommentár
Az Exodus 10 egy kulcsfontosságú fejezet az Exodus könyvében, mivel ez kezdi el a három utolsó csapás sorozatát, amit Isten küld Egyiptomra. Ebben a fejezetben Isten utasítja Mózest, hogy figyelmeztesse Fáraót, hogy sáskajárvány érkezik, mely annyira súlyos lesz, hogy minden termést és növényt elfogyaszt majd az országban. Fáraó szíve megkeményedett, és nem akarja elengedni az Izraelitákat.
Isten sűrű sötétséget küld az egyiptomi földre, olyan sűrűt, hogy érezhető. Ez a sötétség három napig tart, és Fáraót arra kényszeríti, hogy engedjen, és elengedje az Izraelitákat. Ez a csapás emlékeztetőként szolgál Fáraónak és az egyiptomiaknak Isten erejéről, és arról a képességéről, hogy pusztulást hozzon azokra, akik nem engedelmeskednek neki.