Kivonulás 17:9
“És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz.”
Kontekstuális háttér: Kivonulás 17
7És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van- é az Úr vagy nincsen?
8Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.
9És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz.
10És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.
11És lõn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel gyõz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek gyõz vala.
A(z) Kivonulás 17 részről: Víz a sziklából
Az izraeliták panaszkodnak a víz hiányáról, és Isten vizet biztosít egy kősziklából.
Kommentár
Az Exodus 17 kulcsfontosságú fejezet az Exodus könyvében, mivel ez az első alkalom, amikor Isten közvetlenül beavatkozik az izraeliták harcába az amalekitákkal szemben. Miután az izraeliták megszöktek Egyiptomból, az amalekiták támadást intéztek ellenük Rephidimben. Mózes, Áron és Hur segítségével felemelte pásztorbotját az imádságban Isten felé, és az izraeliták győzedelmesek lettek. Ez a győzelem az Isten kedvező elkötelezettségének és védelmének jele volt az izraeliták számára, és emlékeztetés volt számukra arra, hogy Isten velük volt és velük marad, ahogy az Ígéret Földje felé tartottak.
A fejezet emellett emlékeztetőül szolgál az imádság és a hit fontosságára Istenben. Mózes hitben volt az Istenben, elég erős volt, hogy bízzon benne, és kérje segítségét a csatában. Ez a hit jutalmazva lett, Isten válaszolt Mózes imájára és adott győzelmet az izraelitáknak. Ez a győzelem az Isten kedvező elkötelezettségének és védelmének jele volt az izraeliták számára, és emlékeztetés volt arra, hogy Isten velük volt és velük marad, ahogy az Ígéret Földje felé tartottak.