Kivonulás 7:3
“Én pedig megkeményítem a Faraó szívét és megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Égyiptom földén.”
Kontekstuális háttér: Kivonulás 7
1Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen.
2Te mondj el mindent, a mit néked parancsolok; Áron pedig, a te atyádfia mondja meg a Faraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait az õ földérõl.
3Én pedig megkeményítem a Faraó szívét és megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Égyiptom földén.
4És a Faraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Égyiptomra vetem és kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izráel fiait Égyiptom földérõl nagy büntetõ ítéletek által.
5S megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, a mikor kinyujtándom kezemet Égyiptomra és kihozándom az Izráel fiait õ közülök.
A(z) Kivonulás 7 részről: Az első csapás: a Nílus folyó vérré változott
Isten csapásokat küld Egyiptomra, de a fáraó még mindig nem hajlandó elengedni az izraelitákat.
Kommentár
Az Exodus 7. fejezete azoknak a csapásoknak a kezdete, amelyeket Isten Egyiptomra küld annak érdekében, hogy meggyőzze a fáraót, hogy engedje el az izraelitákat. Ebben a fejezetben Isten arra utasítja Mózest, hogy menjen el a fáraóhoz, és követelje meg tőle, hogy engedje el az izraelitákat. Isten azt is megmondja Mózesnek, hogy megkeményíti a fáraó szívét, hogy ne hallgasson rá. Isten ezt követően arra utasítja Mózest, hogy mondja meg Áronnak, hogy dobja le a botját, és az kígyóvá válik. Ez jel a fáraó számára, hogy Isten velük van Mózessel és Áronnal.
A fejezet végén a fáraó mágusai képesek lemásolni a csodát, de Áron botja felszippantja a botjaikat. Ez jel azonban a fáraó számára, hogy Isten velük van Mózessel és Áronnal, és hogy a fáraónak el kellene engednie az izraelitákat.