Ezékiel 17:10
“És ímé elplántáltatott, jó szerencsés lesz-é? Avagy ha a napkeleti szél illeti õt, nem szárad-é el teljesen, ültetésének ágyában nem szárad-é el?”
Kontekstuális háttér: Ezékiel 17
8Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették vala el, hogy ágakat hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy legyen jeles szõlõtõ.
9Mondjad: Így szól az Úr Isten: Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon gyökereit nem szaggatja-é ki, és gyümölcsét nem vágja-é le, hogy elszáradjon, hajtásának minden ága elszáradjon, és pedig nem erõs karral és sok néppel [támad reá,] hogy kitépje azt gyökerestõl.
10És ímé elplántáltatott, jó szerencsés lesz-é? Avagy ha a napkeleti szél illeti õt, nem szárad-é el teljesen, ültetésének ágyában nem szárad-é el?
11És lõn az Úr szava hozzám, mondván:
12No, mondjad a pártos háznak: Avagy nem értettétek-é mi ez? Mondjad: Ímé, eljött a babiloni király Jeruzsálembe, és fogá királyát és fejedelmeit és elvivé õket magához Babilonba.
A(z) Ezékiel 17 részről: A két sas és a szőlő példabeszéd.
Az Ezechiél 17. fejezetben Isten két sas és egy szőlő áthidalását használja arra, hogy ítélkezzen és elítélje Júda vezetőit a hűtlenségük és engedetlenségük miatt. Az első sas Babilon Nebukadnezzárát szimbolizálja, aki egy kis ágat vesz Júdából, majd saját kertjében ülteti azt. A második sas Egyiptumot szimbolizálja, aki megpróbálja életre kelteni a szőlőt, védelmet kínálva, de sikertelenül. Végül Isten ígéretet tesz arra, hogy saját kezébe veszi az ügyeket, és helyreállítja Júda királyságát.
Kommentár
Default commentary text