Ezékiel 20:15
“És föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy be nem viszem õket a földre, melyet adtam nékik, mely téjjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;”
Kontekstuális háttér: Ezékiel 20
13De pártot üte ellenem Izráel háza a pusztában, az én parancsolatimban nem jártak és törvényeimet megveték, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; és az én szombataimat megfertéztették felette igen. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok a pusztában, hogy elveszessem õket.
14De cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok szemei elõtt, a kiknek szeme láttára kihoztam vala õket.
15És föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy be nem viszem õket a földre, melyet adtam nékik, mely téjjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;
16Mivelhogy törvényeimet megvetették és parancsolataimban nem jártak, és szombataimat megfertéztették, mert bálványaik után járt vala szívök:
17Mindazáltal kedvezett szemem nékik, hogy el ne veszessem õket, és nem vetettem nékik véget a pusztában.
A(z) Ezékiel 20 részről: Isten haragja és kegyelme Izraelen.
Az Ezechiel 20. fejezetében Isten megvitatja Izrael történelmét, és annak lázadó hozzáállását. Részletezi, hogyan imádták az izraeliták a hamis isteneket és bűnös gyakorlatokba keveredtek, ami az ő kivándorlásukhoz Babilonba vezetett. Ennek ellenére Isten kinyilatkoztatja kegyelmét Izraelen, miközben megígéri, hogy visszaállítja őket hazájukba, és megbocsátja bűneiket.
Kommentár
Default commentary text