Ezékiel 34:26
“És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esõt idejében; áldott esõk lesznek.”
Kontekstuális háttér: Ezékiel 34
24Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.
25És szerzek õ velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földrõl, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdõkben.
26És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esõt idejében; áldott esõk lesznek.
27A mezõ fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem õket azok kezébõl, kik õket szolgáltatják.
28És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg õket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze õket.
A(z) Ezékiel 34 részről: Az Úr, a nyáj pásztora
Az Ézsaiás 34. fejezetében az Úr megfeddi Izrael pásztorait, amiért elmulasztották a Gondviselése iránt, ami az Ő nyájának szétszóródásához és szenvedéséhez vezetett. Ígérete, hogy maga fog eljönni, és összegyűjti a juhait, zöld legelőkre és csendes vizekre vezetve őket, és megítéli a kövér és sovány bárányokat. A fejezet végén az Úr megerősíti szövetségét népével és ígéri, hogy új békességi szövetséget köt velük.
Kommentár
Default commentary text