Ezékiel 37:10
“És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.”
Kontekstuális háttér: Ezékiel 37
8És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bõr borította be õket; de lélek nem vala még bennök.
9És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felõl jõjj elõ lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!
10És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.
11És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!
12Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére.
A(z) Ezékiel 37 részről: Az elszáradt csontok völgyének látomása
Ezechiél 37. fejezetében a próféta látomást kap egy völgyről, amely száraz csontokkal van tele. Isten kihívja Ezechielt, hogy prófétáljon a csontoknak, és azok életre kelnek, az Izrael népének helyreállását jelképezve. Isten megígéri, hogy összegyűjti népét az egész világról, és feléleszti, új szellemet és szívet ad nekik.
Kommentár
Default commentary text