Teremtés könyve 9:5
“De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.”
Kontekstuális háttér: Teremtés könyve 9
3Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelûl; a mint a zöld fûvet, nektek adtam mindazokat.
4Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek.
5De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
6A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.
7Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
A(z) Teremtés könyve 9 részről: Isten szövetsége Noéval
Az Isten megáldotta az embert és családját, és meghagyta nekik, hogy legyenek termékenyek és sokasodjanak. Engedélyezte számukra a hús evését, de előtte ki kellett hagyniuk belőle a vért. Az Isten ígéretet tett arra, hogy soha többé nem pusztítja el a teljes életet vízözön által.
Kommentár
A Mózes 9. fejezete Isten szövetségéről szól Noéval és leszármazottaival. Az óriási özönvíz után Isten megígéri, hogy soha többé nem pusztítja el a földet vízözön által. Emellett Noénak és leszármazottainak felhatalmazást ad az állatok felett való uralomra és azok felhasználására táplálékként. Ez az első alkalom a Bibliában, amikor Isten felhatalmazza az embereket az állatok felett való uralomra.
Isten szintén szövetséget köt Noéval és leszármazottaival, hogy soha többé nem pusztítja el a földet vízözön által. Ez az Isten irgalmának és kegyelmének jele, mivel hajlandó megbocsátani és helyreállítani a földet az özönvíz pusztítása után.