Zsidó levél 12:15
“Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétõl senki el ne szakadjon; nehogy a keserûségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertõztettessenek.”
Kontekstuális háttér: Zsidó levél 12
13És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sõt inkább meggyógyuljon.
14Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétõl senki el ne szakadjon; nehogy a keserûségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertõztettessenek.
16Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta elsõ szülöttségi jogát.
17Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt [az áldást].
A(z) Zsidó levél 12 részről: A hit versenyét futni
Ez a fejezet arra ösztönzi az olvasókat, hogy az hit versenyét kitartással fussák meg, fókuszálva Jézusra és az ő kitartásának példájára. Az író hangsúlyozza a szentség és béke fontosságát is a keresztény életben.
Kommentár
A Zsidókhoz írt levél tizenkettedik fejezete erőteljes fejezet, ami az hit és kitartás hatalmáról beszél. Azzal kezdődik, hogy emlékeztet minket az előttünk elmenő tanúk nagy seregére, és ösztönöz minket, hogy a hit versenyében kitartással fussunk. Az író ezután Isten neveléséről beszél, ami azért van, hogy visszavezessen minket Hozzá és segítsen növekedni a hitünkben. Ezután beszél a hitünkből fakadó örömről, és hogy ez erőforrás a hitben való kitartásunkhoz és reményünkhöz.
Az író ezután a szerénység és engedelmesség fontosságáról beszél, és arról, hogy ez szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk elfogadni Isten kegyelmét. Ezután a Jézusra való tekintés fontosságáról beszél, aki a mi hitünk megalkotója és tökéletesítője, és aki a hit és engedelmesség végső példája. Ezután arról beszél, hogy milyen fontos, hogy ne eresszük meg magunkat a hitünk elfáradására, és a hitünkben kitartóknak kell maradnunk.