Olvassa el a teljes fejezetet
Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.
Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.
Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
