Olvassa el a teljes fejezetet
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
