Jóel 2:18
“Erre buzgó lõn az Úrnak szeretete az õ földe iránt, és kegyelmezett az õ népének.”
Kontekstuális háttér: Jóel 2
16Gyûjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyûjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a võlegény az õ ágyasházából és a menyasszony is az õ szobájából.
17A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az õ Istenök?
18Erre buzgó lõn az Úrnak szeretete az õ földe iránt, és kegyelmezett az õ népének.
19És választ tõn az Úr, és mondá az õ népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
20Az északi [népet] is elûzöm tõletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bûze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
A(z) Jóel 2 részről: Az Úr napja

A fejezet kibontja Jóel prófétai látomását az Úr napjáról, hangsúlyozva a bűnbánat sürgős fontosságát Isten igazságos ítélete előkészítéséhez.
Kommentár
Default commentary text